Kereslek én nappalomba, éjszakába,
téged látlak nyíló virágszálba.
Zsenge fűszálak között,
amit hajnal harmat cseppje födött.
Lehetnél virág törékeny, te lény,
vagy mégis az estébe jövő fény.
Ami megérint, elragad majdan,
álomba visz az, mesésbe ottan.
Néznék a szemedbe a hunyorgóba,
esetleg a jövőt firtatva abba.
A gyönyörű szempárba benne,
érintve szavakkal, mi szívedig érne.
Lehetnék ottan, egedbe te veled,
érintsen átall jövő ezüstös fényed.
Csillagok között benne az estébe,
érintve tégedet lelked tengerébe.
Szemedbe nézve mely varázsol,
majdan bele a jövőbe istápol.
Éjszakába, csillagéba, tündöklőbe,
álmomnak benne mesélő éjébe.
Aztán keresnélek, éjbe a nappalba,
csillagoknak végtelen áradatába.
Vagy zsenge réten, fű között,
virágként amit harmat öntözött.
Inkább lennél ott mégis napomba,
elevenül, én tartanálak a karomba.
Mámoros kábulatába parfümnek,
egy életen át, hódolva egy hölgynek.
Szerző: FM.
Szép gondolatok , a szerelemről .
VálaszTörlés