Vers. Lassan bele estéjébe.

                                           Lassan bele estéjébe.
                                           Lassan bele estéjébe megyen nappalunk,
                                           Csákó fedi fejünket, nem a kalapunk.
                                           Évet búcsúztatunk, papírtrombitával,
                                           Ünnepeljük, engedjük menjen méltósággal.

                                           Ahogy jött a semmiből, úgy oda is megyen,
                                           Elnyeli az idő, ha már vége minek legyen.
                                           Jön helyette az új, hozza az éjfél,
                                           Vajon mi fér napjaiban, amiről majd regél.

                                           Egy bizonyos fokon, ez mitőlünk is függhet,
                                           Azokba a napokba az ember is éltet.
                                           Csupán egy gesztus, miből mosoly éled,
                                           Marad az, ha rossz érint, embere dermed.

                                           Kívánunk évébe, bele mindenféle szépet,
                                           Hely ha úgy festené napjába a képet,
                                           Nem esne a képzet, sohase kételybe,
                                           Terelődne életünk, benne szépen medrébe.

                                           Fogadkozunk kérünk, miért is ne tennénk,
                                           Csináljuk azt végig, ha vele érintenénk.
                                           Szeretetbe vinni, jó szándékkal csupán,
                                           Segíteni máson, ennél emberibb nincs talán.

                                           Trombiták szólnak most, az éjszaka bódul,
                                           Ege a világát lefedi, rája ezüst zúdul.
                                           Az óramutatók, az éjfélt mutassák.
                                           Halkan csengnek már, a poharat koccintják.

                                           Azután tószt mondunk, szavakat zúdítunk,
                                           Szeretteinknek, barátnak jót kívánunk.
                                           Kívánok én békét, boldogságot, szeretetet,
                                           Minden jót szépet, ami bele újévébe férhet.

                                           Tavaszt, nyarat madárfüttytől éledő napokat,
                                           Bórt, búzát, na meg apró állatkákat.
                                           Őszt rezes levéllel, vígságba menő szüretet,
                                           Havasan telet, múló napba benne egészséget.
                                           Szerző: FM.

Vers. Szilveszter van.

                                        Szilveszter, van.
                                        Szilveszter van, az éve utolsó éjszakája,
                                        Vigadok, menjen útját hagy járja.
                                        Neki hold ezüstözi utolsó óráját,
                                        Én vigaszként itallal oldom a hangulatát.

                                        Éltetem a jókat, azt amit rám hagyott,
                                        Fejemen félre vágom a csákót.
                                        Közbe azért itókát nyakalok,
                                        Trombitám fújva én is csendet borzolok.

                                        Nem az évet hajszolom, ő vége felé jár,
                                        A közelgő éjfél, az újat hozza már.
                                        Lassan staféta botját, az ó év átadja,
                                        De marad velünk képeinek, a mozaikja.

                                        Óramutatók tolódnak, éjfélt mutatnak,
                                        A vigasságok koccintásba torkolnak.
                                        Pohárköszöntők hangzanak el mostan,
                                        Új évnek perceiben, itt puszi is elcsattan.

                                        Szép szavak, kívánságok, oly meghatók,
                                        Aztán megint a trombitámba fújhatok.
                                        Én nektek is kívánok boldog új évet,
                                        Kéményseprővel, malaccal szerencséset.

                                        Most még meghúzom, az itókám kicsikét,
                                        Rózsaszínnek láthassam évemnek elejét.
                                        Mert vált majd színt éppen eleget,
                                        Boldogság az kéne, nagyon sok szeretet.

                                        Most már lassan majd, az utat keresem,
                                        Mégse tölthetem itt az egész évemet.
                                        Elballagok, a fejleményt várom,
                                        Békés szép napokat, én még ezt kívánom.
                                        Szerző: FM.

Vers. Csak színleljük.

                                               Csak színleljük.
                                               Csak színleljük az életünket,
                                               Füstbe ment a szeretet.
                                               Lefedett mindent, a pénz mára,
                                               Ha bár néha még érinthet az árja.

                                               Néha még lángol tűz, az melegít,
                                               Aztán elillan a hit.
                                               Ugyan úgy mint a szesz,
                                               Mámora elszáll, a semmibe vesz.

                                               Vergődünk, pedig ezt nem kéne,
                                               Hely ha a szeretet éledne.
                                               Szívekbe nem lenne gyűlölet,
                                               Egymásért, nyújthatnánk kezeket.

                                               Átérhetnénk, ölelnénk a világot,
                                               Vihetnénk bele boldogságot.
                                               Az élet milyen más lenne,
                                               Emberibb, gyűlöletet nem élhetne.

                                               Elnyomják fegyver dörgéssel,
                                               Lefestik a szépet vérrel.
                                               Azt, aztán az égiekre kenik,
                                               Pedig azt ki, az emberek eszelik.

                                               Jót, rosszat, mindent mi teszünk,
                                               Úgy érint, ahogy kivitelezzük.
                                               Nem kéne hagyni, mi romboló,
                                               Ami az életbe, fájón ér és sokkoló.

                                               Élni mindég úgy kellene a mát,
                                               Szeretetébe vinni neki napját.
                                               Könnyebb lenne a léleknek is tán,
                                               Az elszámolásnál, az ítélet napján.
                                               Szerző: FM.

Vers. Ez az év is rohant.

                                                Ez az év is rohant.
                                                Ez az év is rohant, hogy teker,
                                                Nyakunkon a Szilveszter.
                                                Búcsúztatni kell ő kelmét,
                                                Hát néha hozta érdekességét.

                                                Hozott ez meleget is bőven,
                                                Mosolyt fagyasztó érdeken.
                                                Az ember elcsodálkozott,
                                                Volt napja ami bepróbálkozott.

                                                Elhalad, ez már tova röppen,
                                                Vajon mi lesz az új évben?
                                                Bízzunk nem hoz rosszat,
                                                Vérrel nem fedi le bolygónkat.

                                                Ott majd balsors nem tépeget,
                                                Reméljük tova lépeget.
                                                Megbékélnek, mást akarnak,
                                                Világába, a viszályt keltő agyak.

                                                Hoznak döntést élhetőbbet,
                                                Ami felkarolhat éhezőket.
                                                Gyógyír lehet szenvedőknek,
                                                Éltetőbb módja a földi életnek.

                                                Telik az évünk, a múlté aztán,
                                                Vége Szilveszter éjszakán.
                                                Őt búcsúztassuk azért el,
                                                Jöjjön az éjfél, vele az új évvel.

                                                Poharamat, akkor felemelem,
                                                Kérésem lesz ez Istenem.
                                                Adjál békességet, szeretetet,
                                                Boldogsággal, övezzed a földet.
                                                Szerző: FM.

Vers, kedvesemhez. Csillag vagy te.

                                         Csillag vagy te.
                                         Csillag vagy te érintő, fényét hozó,
                                         Egy tünemény, amely oly vonzó.
                                         Lelket zaklató, de mégis édes,
                                         Vágyom érintésed, ami olyan selymes.

                                         Mert ha érintsz, az mindég felemel,
                                         Szálltat engemet a reménnyel.
                                         Visz a felhők fölé, vagy túl is azon,
                                         Boldogságába bele, éledő alkonyon.

                                         Oda estéjébe, a susogó csendjébe,
                                         Halk zenébe, a gyertya fényébe.
                                         Estéjének fényét mégis te hozod,
                                         Rivaldába viszed, énem kápráztatod.

                                         Érintsél csendesen, édes szavakkal,
                                         Arcodon átjövő cikázó mosollyal.
                                         Lelkednek teljes egészével,
                                         Ahogy lehetséges, érintő kezeiddel.

                                         Legyél te tűz forró, lángoló égető,
                                         Melegséggel a szívemet töltő.
                                         Dobogtasd, dobbanását érezzed,
                                         Átélhessem poklok, poklát is éretted.

                                         Kísértsél angyal, vagy ördögként,
                                         Legyél, bugyogó örvényként.
                                         Kristály tisztán de örökön, örökké,
                                         Addig, még nem lesz testem a rögöké.

                                         De előtte érintsél, liánként fonódjál,
                                         Csak lazán, köröttem oldódjál.
                                         Azt, hogy vagy örökké érezem,
                                         A múló időmben, tündököljél érettem.
                                         Szerző: FM.

Vers. Írogatok.

                                                Írogatok.
                                                Írogatok, a blogomba felrakom,
                                                Úgy, azt itt versekbe foglalom.
                                                Még csinálóm oldódók,
                                                Jönnek érintőn, szállón a gondolatok.

                                                Meg érintenek, a rímeket faragom,
                                                Babérra ezért sohase vágyom.
                                                Írtam ahogy érintettek,
                                                Egyedül se vagyok, veletek lehetek.

                                                Mert vagytok, ajándék ez nekem,
                                                Nézettségből százezret elértem.
                                                Köszönetem érte,
                                                Mindenkinek aki a blogomat, nézte.

                                                Jó érzést éltet, olyan emberséges,
                                                Oda, vissza érintéses.
                                                Bízva, bízok őrömet szereztem,
                                                Én verseimmel szíveket tölthettem.

                                                Örömmel, persze engem is töltött,
                                                Nézettségem közbe növekedett.
                                                Szavaimat sose gubancoltam,
                                                Minden sorba tihozzátok szóltam.

                                                Írtam egyszerűn cifrázás nélkül,
                                                Csináltam ezt fékezetlenül.
                                                Gondolataim vihettem át lazán,
                                                Bele téve mindent, abba úgy igazán.

                                                Írhattam volna én, pergamenre rája,
                                                De ottan senki nem látja.
                                                Blogolni akarom, tiveletek lenni,
                                                Mert vagytok, nektek megköszönni.
                                                Szerző: FM.

Vers. Még élhetek éllek.

                                        Még élhetek éllek.
                                        Még élhetek éllek, élem az életem,
                                        Az idő lesz nekem a végzetem.
                                        A robogó ami ott felejt,
                                        Színfala között, az majdan magába rejt.

                                        Aztán a lelkekkel feledésbe megyek,
                                        Sírhalmom marad csak az emléknek.
                                        Mert az élet pörögve telik,
                                        Generációk cserélődnek nevem feledik.

                                        Az életnek még színpadán játszhatok,
                                        Bár már rivalda fényre nem vágyok.
                                        De érintsen a fénye halványan,
                                        Életem ne legyen sohase magányban.

                                        Érintést akarok, biztató szavakat,
                                        Látni, érinteni közbe a színfalat.
                                        Érezni, nézni a kellékek forgatagát,
                                        Átélni, értékelni a teremtés csodáját.

                                       Csodálva nézni, amit az ember alkotott,
                                       Mit munkája éltet, de miránk hagyott.
                                       Bolyongani a világába még kicsikét,
                                       Megérintve benne az unokákat picikét.

                                       Aztán már ha menni kell, hát legyen,
                                       Hisz mindenkinek át kell essen ezen.
                                       Sírom lesz aztán nyughelyem,
                                       Istenem köszönöm azt, hogy élhettem.

                                       Burjánzó sarjaimat, kérlek vigyázzad,
                                       Pezsegjen a vér, éltesd világodat.
                                       Embereknek az áradatát,
                                       Ha muszáj, segítsd a nehézségeken át.
                                       Szerző: FM. 

Vers. Várjuk az angyalkát.

                                                 Várjuk az angyalkát,
                                                 Várjuk az angyalkát, szent karácsony napját,
                                                 Lementem a folyóra kifogtam ott pontyát.
                                                 Rábírtam Piroskát,
                                                 Pucoljunk pár fej hagymát.
                                                 Készítem el neki a bográcsát,
                                                 Tegyük fel a halászlét, onthassa illatát.
                                                 Még figyeli neki rotyogását,
                                                 Én elkészítem addig az itókát.
                                                 Megnézem a pincének hordóját,
                                                 Istenem ez, hogy adja zamatát.
                                                 Üvegbe lopózom bele a tartalmát,
                                                 Majd csinálja ez, hozza hangulatát.
                                                 Hadd fűtse az asszonyomnak kontyát,
                                                 Mert nézi azért, közbe a konyháját.
                                                 Fazékba mozgassa töltött káposztáját,
                                                 Egy másikba meg főzi a kocsonyát.
                                                 Mert ha ünnep adjuk meg neki a módját,
                                                 Vigyük bele akkor abba az ízek varázsát.
                                                 Így töltsük karácsony szent napját,
                                                 Közbe várjuk az angyalkát, a karácsony fáját.
                                                 Szerző: FM.

Vers, kedvesemhez. Lassan ébred.

                                                        Lassan ébred.
                                                        Lassan ébred már nappala,
                                                        Bíborban van hajnala.
                                                        Zavaró ez, most énnekem,
                                                        Az éjjelébe züllöttem.
                                                        Szemeimen mostan fátyol,
                                                        Ami engemet nem ápol.
                                                        Mint az a tova tőnő kánfór,
                                                        Úgy illan most el a mámor.
                                                        A nappalom sem nem áldott,
                                                        Benne a fejem is fáj most.
                                                        Kelnék fel én, azért még is,
                                                        Lenyom engemet az ég is.
                                                        Merengek csak itten kábán,
                                                        Eltűnődök az éjszakán.
                                                        Én az okot akartam altatni,
                                                        Bánatomat, így megtörni.
                                                        Keresgéltem neki a vigaszát,
                                                        Ami hozhatja tavaszát.
                                                        Hittem benne így jobb lesz,
                                                        De engemet a sírba tesz.
                                                        Itten vagyok én, szét hullva,
                                                        Az életembe roskadva.
                                                        Neki, áhítozva a kegyeiért,
                                                        Halálom lesz, egy asszonyért.
                                                        Szerző: FM.

Vers. Ó ti nappalok. (A múlót új követi.)

                                         Ó ti nappalok.
                                         Ó ti nappalok, hogy ti, hogy robogtok,
                                         Mentek gyorsvonatként, száguldotok.
                                         Mennyi mindent magatokkal visztek,
                                         Teszitek úgy, még csak vissza se intetek.

                                         Bele mentek hétbe, visz át az hónapba,
                                         Mindég, mindég bele egy új napba.
                                         Így megy ez még az év bezárul,
                                         Neki vége nem mehet Szilveszteren túl.

                                         Aztán vissza nézzük, őt át értékeljük,
                                         Csoda ez, hisz ahogy múlt átéltük.
                                         Ami jó, vagy rossz volt meg érintett,
                                         Minden de minden az élésre késztetett.

                                         A történés, az bennünk a lelket erősíti,
                                         Alapból a jó, a rossz úgy érinti,
                                         Kényszeríthet, mind kettő akarásra,
                                         Még a jó élhető, a rossz hiba javitásra.

                                         Azon ami rettenetes volt eltűnődünk,
                                         Fájó, kik mentek nem ér érintésük.
                                         Elhaltak a szavak, mit sírok borítanak,
                                         Mert ez így van, rá a szíveinkre hatnak.

                                         Így működik, ellene semmit se tehetünk,
                                         Napjaiba robog, telik az életünk.
                                         Minden nap, az év is újra születésünk,
                                         Öröké kérdése az, mit hozhat új évünk.

                                         Traktáljon szóval, ami szép olyannal,
                                         Életet éltessen, ajándékozzon jóval.
                                         Ez minden léleknek ki járhat,
                                         Mert a nap, úgy jó ha őröméből juthat.
                                         Szerző: FM.

Vers. Harang szól.

                                          Harang szól.
                                          Harang szól hívón, a templomba misére,
                                          Karácsony éjjel, Jézusnak születésére.
                                          Betlehemet nézni, bölcsőjébe imádni,
                                          Az Isten fiához a lelkekért fohászkodni.

                                          Ottan lenni vele nézni, hogy csodálják,
                                          Érkező királyok mert látni akarták.
                                          Ajándékaikkal elhalmozták őket,
                                          Oda találhattak, hisz ottan csillag jelzett.

                                          Fent fénylőn az egén, mutatott az utat,
                                          Oda csalogatta, így a pásztorokat.
                                          Nekünk is mutatja az utat, az jelez,                                                                        Találhassunk mi az értünk születetthez.                                                                                                                                      
                                          Fohászkodni hozzá, érző szeretetért,
                                          Hozzon ő áldást, tegyen a békéért.
                                          Arról szól most minden a szeretetéről,
                                          A lélek nyugvásáról, a megbékélésről.

                                          Hiszen az angyalok lejönnek a földre,
                                          Hatással vannak ők is a lélekre.
                                          Szeretetbe viszik, megérintik őket,
                                          Ez utána már így, mennyi gesztust éltet.

                                          Hitet visz emberbe, késztet cselekvésre,
                                          Ajándékozásba, serkentve örömre.
                                          Egy, egy ötletesség boldogságba vihet,
                                          Adjuk szeretettel, hisz erről szól az élet.

                                          Milyen jó érzés ez, oly könnyű a lélek,
                                          Nincsenek azon rajta a terhek.
                                          Csak lazán van benne a szeretetbe,
                                          Maradhatna ez így, ne menjen az legébe.
                                          Szerző: FM.