Hisz világának része, színnel telt az élet,
Vagy lehúz, vagy hangulatot gerjeszt.
Mert vagy te, érint a közelséged,
Domborulataidon, ó ha tekintetem réved.
Megpihen az, érinti nyakadnak hajlatát,
Majd arcodnak láthatom a báját.
Rózsaszín pírjával, rajta a melegséggel,
Szemeid édes, oldja mi szürke, kékessel.
Aztán játékában változnak a színek,
Így már azok kábulatba visznek.
Siklik a tekintet, érzésébe megyen,
Fejem pihen meg most hófehér kebleden.
Léleknek a tengerét, lefedi mozgásába,
Lobog smaragdja, zöldes hullámába.
Érintve a szemeidet, viszi ragyogásban,
Türkizének a kékjét, villantja meg abban.
Kápráztatón, mint színnel telt alkonyon,
Mikor bíbora van a horizonton.
Színes világába, a kavalkádjában,
Úgy érintsenek színek, kavarogva ottan.
Lehessen mindég így, a lelked érintsen,
Benne itten világomba fedjen.
Kend a vásznat, festékedet úgy tegyed,
Borzolja, éjjelének szürkéjét, ezüstözzed.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése