Hol vannak azok.
Hol vannak azok, már mesébe mentek,
Valamikor régen voltak havas telek.
Hó borította tájak,
Jégcsappal ereszén, cicomázott házak.
De jó volna havat látni, jegesedett telet,
Olyat mi fedhet szürkülő vidéket.
Kápráztató lenne tája, ami szikrázik,
Ha érinti napnak fénye, rajta pásztázik.
Látni fagyott tavat, korcsolya pályát,
Embereknek ottan vidámságát.
Ami előtt ló van, szánkon száguldani,
Neszében telének, csengettyűt hallani.
Az a nesz bele, vidámságába torkolna,
Bátrabbjai hóban Jézuskát csinálna.
Gyúrna hógolyót, vinné csatájába,
Hullhatna az aztán, másoknak nyakába.
Játszani a télben, neki szépségét átélni,
Zúzmarás faágát kicsikét megrázni.
Sikongást vinni, bele nevetésbe,
Szórakozva benne, egy picikét télébe.
Lesz még olyan, szánkó előtt ló halad,
Vagy csupán ez ábránd marad.
Eltűnődök látok e még ilyet,
Kíváncsiságom lehet, a füstjébe mehet.
Szeretném érezni, még kicsit átélni,
Recsegő havon rajta sétálni.
Látni ahogy hó hullik, lejtve a táncát,
Mert a tél akkor, még mutatná az arcát.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése