Hely, ha a szívek kulcsára találnék,
Minden szíven zárat pattantanék.
Azok megnyílnának,
Szeretete áradhatna a pillanatának.
Átjönne szemeken, ülne arcokon.
Mosolya tükröződne azokon.
Halna el minden, ami nem éltető,
Bánat menne sírba, fedné le temető.
Énekem ez meg soha nem adatik,
Azt a kulcsot nem tudni hol rejlik.
Ábrándba mégse ne vihessem,
Segítségét, az égiektől kell kérnem.
Add meg ó Istenem, neki életében,
Az ember, az szeretetbe éljen.
Kijárna ez neki, érezzen, akarjon,
Melegség járja, szívébe markolón.
Hasson a tudatra, tárja ki a lelket,
Oldja benne fel a dermedtséget.
Búbánatot benne, sohase fedjen,
Éledjen a parázs, tüze gerjedhessen.
Vigye érintésbe, kéz érjen a kézhez,
Túl azon is, vigyen öleléshez.
Fakadjon, rügyező ágként,
Burjánzása néki, szőhessen liánként.
Másabb lenne ettől, szebb a világunk,
Nem érhetne benne a magányunk.
Minden szív nyitottá válna,
Szeretete szét, galambként szállhatna.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése